Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyuka (Vargáné Bandi Mária), aki gondolt egy nagyot: civil szervezetek összefogásával valósítsunk meg városunkban egy olyan gyermeknapot, amilyen még nem volt. A gondolatot tett követte. Elmondta dédelgetett ötletét először a családjának, az apuka (Varga Miklós Zsolt) azonnal a kezdeményezés mögé állt. Két ember nem kevés, de nem elég a megvalósításhoz. Ketten összehívták azokat az embereket, akikre úgy gondolták, számíthatnak. No, ekkor már nem volt olyan egyértelmű a dolog. A sok ember ahány volt, annyifélét szeretett volna. Összejöttek egyszer, aztán még egyszer, újra átgondolták a lehetőségeket. Körbejárták minden oldalról a témát, megrágták többször is. Mikor harmadszorra ültek össze, már kevesebben voltak, csak azok jöttek el, akiknek tetszett a dolog. A lelkes csapat a gondolathoz egyre több ötletet gyűjtött össze, már alakultak a felelős személyek is. Aztán lassan, lassan minden összeállt. Elkészültek a rendezvény helyszínrajzai, a toborzó plakátok, meghívók, regisztrációs kártyák, pontgyűjtő lapok. Minden tevékenységnek összeállt a megvalósító csapata, a szükséges eszköz igénye. Támogatók, szponzorok fizettek a gyermeknap javára nyitott számlaszámra, hiszen a lelkesedés nem elég, finanszírozni is kell valamiből az álmokat. Az időfelelős is mellénk állt, talán ennyire nem is kellett volna. A várva várt nap délelőttjén az utolsó simítások: sátrak felállítása, padok, székek helyszínre szállítása, tereprendezés. Délután egy óra: gyülekeznek azok, akikért ez a sok hűhó volt, a gyerekek és kísérőik, a szülők. Egyre többen jönnek. A kezdeti bizonytalan vizsgálódások (melyik játékot válasszam), bátortalan szemlélődés után mindenki játszik: gyerekek, szülők, nagyszülők, és természetesen a rendezők is. Készülnek a fejdíszek, sárkányok, forgók, papírhajók, festik az üvegeket, átkelnek a mocsáron, kötelet húznak, ügyességi játékokat játszanak, szebbnél szebb arcot festenek, a színpadon különböző műsorokat néznek (majorett, fúvószene, szalontánc, divatbemutató, kareoké), a tűzoltók bemutatót tartanak, emelőkosaras autót próbálhatnak ki a vállalkozó szellemű gyermekek, a lehetőségeknek se szeri, se száma. Estére elfáradnak a gyerekek, a szervezők. De mindenki boldog, elégedett: a gyerekek ezért, mert róluk szólt a délután, a szervezők azért, mert fáradtságukat felejtette a több mint 400 gyermek csillogó, hálás tekintete. Az anyuka álma megvalósult. A kezdeti kétkedők is elismeréssel gratuláltak a nap végén és közösen jutottak arra a megállapításra, hogy szuper a kezdeményezés, valamint a közös összefogás eredményesnek bizonyult. Városunk lelkes közösségei ismét bebizonyították a jó ügy, igenis összehozza az embereket és tettre sarkalja őket. A kitűzött célt maradéktalanul megvalósult, mondhatjuk itt a vége, fuss el véle. De nincs vége, mert jövőre biztos vagyok benne, hogy újra megrendezzük a városi gyermeknapot.

a szervezők nevében Fodor Pálné