Buenos Aires nemzetközi repülőterén a Magyarországra való indulás előtt - Marossy Géza, Botka Gyula, Lukács Csaba, Botka Erzsébet és Szalma Gizella

Kevesen tudják, hogy Dél-Amerikában olyan jelentős magyar diaszpórák élnek, amelynek alapítói a múlt század első harmadában az 1910-es évek, az első világháborút követő bizonytalanságban, illetve az 1929-1933 közötti gazdasági világválság idején telepedtek át a Nagy Vízen. Bár sokáig Amerikát az Egyesült Államok és Kanada jelentette, magyarok tízezrei kényszerültek arra, hogy a déli félteke országaiban, Brazíliában, Bolivíában, Chilében vagy éppen Argentínában telepedjenek meg. Hasonló utat járt be Marossy Géza egyik dédapja is, akinek leszármazottai leszármazottjai a mai napig  Buenos Airesben élnek.

Mivel Argentína a maga 2 776 890 négyzetkilométeres területével a világ 7. legnagyobb kiterjedésű állama (lakosságát tekintve a 30., hiszen becsült népessége 40,1 millió fő), nagy léptékekben kell gondolkodni, amikor odamegyünk. „Mi Buenos Airesbe érkeztünk repülővel, ahonnan alvó-buszon, mintegy tizenkét-tizenhárom óra múltán érkeztünk Resistenciába, Chaco tartomány központjába – mondta beszélgetésünk elején, vevezetőként Marossy Géza rendező-operatőr, az MTVA munkatársa, akit számos dokumentumfilm alkotójaként és helyszíni közvetítések adásvezetőjeként ismerhetünk –, ahonnan a Villa Ángela  nevű kisvárosba mentünk, ami egy iparváros. Itt látható még az vegyi üzem is, ahol tulajdonképpen a csersavat vonták ki abból a fából, ami ott a tölgyfa megfelelője lehet, mert abból készültek ott a vasúti talpfák.

Marossy Géza operatőr-rendező

Dédnagyapám is ide került annak idején, s mivel cipész volt idehaza, képzettebb munkaerőnek számított, ő a különböző gépek hajtószíjainak készítésével és javításával foglalkozott.”

Argentína, egy soketnikumú ország

Argentínát a legkülönbözőbb származású bevándorlók népesítették be. Van a főváros egyik terén egy emlékhely, ahol azon országok zászlói lengenek, ahonnan a telepesek érkeztek. Ez ott teljesen természetes, nem sért senkit. Egyébként a mostani elnök-asszony, Cristina Kirchner férje is német származású. Nem árt tudni, hogy a gidófalvi születésű Czetz Jánosnak (1822-1904), az 1848-49-es szabadságharc honvédtábornokának komoly kultusza van ott. Juan Fernando Czetz-nek kulcsszerepe volt az argentin hadsereg megszervezésében, illetve a nemzeti katonai akadémia létrehozásában.

Czetz János, azaz El Colonel Juan Fernandez Czetz argentínai érdemei vitathatatlanok. A Colegio Militar de la Nación alapítója és évtizedeken át igazgatója, jelentős hadsereg-szervezési és térképészeti munkákat is végzett új hazája számára.

A huszadik század elejétől lengyelek, oroszok, magyarok, csehek, szlovákok és németek kerültek ebbe a hatalmas dél-amerikai országba.  Azok a magyarok, akik földművesként kerültek oda vagy egyszerűen nem volt jól hasznosítható szakmájuk, vidéken telepedtek le. Nem falvakat kell elképzelni, hanem tanyavilágot, illetve farmok sokaságát, amelyek laza településszerkezetbe tömörülnek, campó-nak nevezik spanyolul. Családonként ötven-hetven hektáros területet ígértek nekik , és adtak is, de arról a szerződéskötéskor nem volt szó, hogy ezek többnyire erdős területek vagy terméketlen területek, amelyeket alkalmassá kell tenni a művelésre.  A magyar telepesek legnagyobb hulláma 1920 után érkezett, többnyire az elcsatolt területekről, de úgy, hogy egyáltalán nem ide készültek. Az argentin kormány szerződést kötött a hajóstársaságok ügynökeivel, hogy bizonyos szállítmányokat La Bocába, Buenos Aires kikötőjébe irányítsanak. Tulajdonképpen egy átverésként működő, szervezett bevándorlás-politika áldozatai voltak. A német utazási irodáknak üzlet volt az ideszállítás, az ügynökök is fejpénzt kaptak minden egyes emigránsért. A hajójegy árát aztán úgy állították be, hogy nagyon drága legyen, és ellehetetlenüljön a visszaút vagy a harmadik országba való távozás.

Az Eldorádó az őserdőben található

Mivel Chaco tartomány a déli féltekén a 30. szélességi fok környékén helyezkedik el (ami az északi féltekén körülbelül Kairó magassága), az európai embereknek szubtrópusi körülményekkel kellett megküzdeniük. Élelem nem volt, viszont rengeteg ismeretlen állat- és növényfaj élt. „Meg kellett tanulniuk, hogy az iguana húsa csak a levágás után néhány nappal válik ehetővé.

Marossy Géza egyik dédnagyapja az udvarhelyi Szentimre utcából indulva ebbe az argentínai gyárba került

Sokan meghaltak az első években az európai bevándorlók, így a magyarok közül is. Pár év múlva rájöttek, hogy ott is vannak gyümölcsök és kiváló pálinkákat lehet belőlük főzni” – mondta a továbbiakban a világjáró filmes szakember. Nem csak a mostoha lakáskörülmények, a gyenge élelmezés és az alkoholizmus miatt volt sok az emberi áldozat, hanem a szélsőséges időjárási körülmények miatt is, hiszen egyáltalán nem ritka nyáron az 50 fokos meleg, télen pedig a nagy hőingadozás, éjszak mínusz 5-10 fokok is vannak néha, de napközben plusz 20-30 fokig emelkedik a kinti hőmérséklet. Az a környék elég gyéren lakott terület volt, guarani és tobi indiánok lakták (a tartomány népessége ma 9,9 fő, az argentin átlag pedig 15 fő/négyzetkilométer), akik keresztények voltak ugyan, találkoztak a fehér ember által meghonosított kulturális és civilizációs vívmányokkal, de egyszerű gyűjtögető törzsi életmódot folytattak. Vadászni tudtak, azonban már a hús feldolgozására képtelenek voltak.  Nem a spanyoloktól, hanem a kelet-európai bevándorlóktól tanultak meg olyan alapvető dolgokat, mint a leves-készítés.

Ma is magyarosan főznek. A magyar klubokban a kolbász-készítés és -értékesítés jelenti az egyik fő bevételi forrást, mert az állam nem támogatja a különboző etnikumok civil szervezeteit

A mai magyarok közül az idősebbek is már a harmadik generációhoz tartoznak. Ők még beszélnek magyarul. Marossy idősebb másod unokatestvérei, akik már hatvan fölöttiek az egymással való kommunikációban használják a magyar nyelvet. A negyedik vagy az ötödik nemzedék már csak magyarul érez, azaz „magyarul eszik, magyar táncokat tanul és magyar zenét hallgat”. Korábban voltak magyar papjaik, volt vasárnapi magyar iskola is, de az utóbbi egy-két évtizedben mintha megfeledkezett volna róluk az anyaország.

Botka Gyula a felmenői által kiirtott területen gazdálkodik, lovakat és marhákat tenyészt. A gazdálkodás nem túlságosan jövedelmező ott sem, de azért tisztességes megélhetést biztosít

„Mindenképp meglepő, hogy sok ezer kilométerre Magyarország határaitól van egy olyan település, történetesen a Coronel du Graty község, illetve a hozzá tartozó farmok láncolata, egy kiterjedt tanyavilág. amelynek tizenhét ezer lakosából 7-8 ezer magyarnak, illetve magyar származásúnak tartja magát. Egyébként ez a nevek alapján kikövetkeztethető. Villa Ángelában a 40 ezer főből mintegy két ezer lehet a magyar.”

Az argentin húsmarha világhírű

A magyar nyelv egy korábbi állapotában maradt fenn

A közelmúltban, a Körösi Csoma Sándor Program segítségével  Zsonda Márk néprajzkutató is eljutott Argentínába, aki dokumentálta az ottani állapotokat, összegyűjtötte a telepesek emlékeit, illetve mindazokat a legkülönbözőbb magyar vidékekről származó nyelv- és folklór-elemeket, amelyeket az ottaniak megőriztek. Az egykori telepesek utódai egyértelműen Nagy-Magyarországban gondolkodnak, ott máig hatóan egybeforrt, amit Európában szétválasztottak, hiszen gyakoriak a dunántúli és a vajdasági vagy a felvidéki és a csíkszékiek közti házasságok, ha magyarként ismerik meg egymást és az ismert okok miatt immár generációk óta egyazon településen élnek. „Az idősebbek meglepően tiszta magyarsággal beszélnek. Megjegyeztem egy nagyon különleges mondatot egy feltehetően csíki felmenőkkel rendelkező embertől: – A mostaniak erősen el vannak vetemedve, egyik sem akar dolgozni!” A magyar nyelv egy korábbi állapotában hagyományozódott át a generációkon, teljesen hiányoznak a modern technikához, a távközléshez, a háztartáshoz, a gépekhez és a modern foglalkozásokhoz kapcsolódó új keletű szavak. Elsősorban ez a nyelvi állapot okozza, hogy lassan-lassan feladják a magyar beszédet.”

Zsonda Márk néprajzkutató

A néprajzkutató Zsonda Márk – mindenki legnagyobb örömére – elkezdett szépirodalmat, történelmet tanítani a felnőtteknek, a fiatalokat magyar írásra-olvasásra tanítja, tánckört szervezett. Látva azt a törekvést, amellyel a német állam a honból kiszakadt telepesek utódai felé tett gesztusokat – újságok, rádióadók, televíziós adások működnek – Magyarország, a civil szféra sem maradhat tétlen. Manapság, ha magyarul írni és olvasni megtanítjuk a dél-amerikai magyarokat, akkor ők az internet és a korszerű távközlés egyéb eszközeivel be tudnak kapcsolódni a magyar szellemi vérkeringésbe és az általuk használt magyar nyelvet alkalmassá tudják tenni az egymással, a családon belüli kommunikációban, és akkor kevésbé sérül a magyarság-tudatuk, sőt erősödik és megmarad.

Villa Ángela magyar klubjában kártyáznak

Marossy Gézáék kis csapata nemcsak kutatni és filmet készíteni járt Argentínában, hanem az volt a megbízatásuk, hogy keressenek olyan embereket, akik már harmadik-negyedik generációsok, kiválóan beszélnek magyarul, idősebbek ugyan, de annyira egészségesek, hogy nem riadnak vissza a tizenkét órás repülőúttól. Így esett a választásuk Szalma Gizellára (73) és Botka Gyulára (75 éves), akik életükben először juthattak el Magyarországra. Több tévéműsor, rengeteg képriport és újságcikk készült róluk, ellátogattak a Parlamentbe, a nemzeti kegyhelyekre, találkoztak sosem látott rokonaikkal. Botka Gyulának nógrádi és csíki gyökerei vannak, azt ígérte, hogy jövőre a Székelyföldre is ellátogat. A történet folytatódik.

Géza, mint gaucho - Botka Gyula farmján (A felvételeket riportalanyunk, Marossy Géza bocsátotta rendelkezésünkre.)

Simó Márton

Készült az Udvarhelyi Híradó Kft. és a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány együttműködési megállapodása keretében, a Bethlen Gábor Alap támogatásával.

Marossy Gézával készült interjúnk videó-felvételen itt megtekinthető.

Forrás:

http://kulturhon.szhblog.ro/2013/10/06/akik-visszavagynak-az-ismeretlen-hazaba/